Kutatom a családfánkat,
Múltban mélyen nyúlik gyökere.
Vajon mit üzen a múlt,
Mit tartogat még benne?

Családfának erős törzse
Új fát nevelt benne,
Üzen ő a jövő nemzedéknek:
Védjétek magatokat a jövőnek!

Mert ki elfelejti őseit örökre,
Annak gyenge ága elválik tőle!
S nem hallja, mit üzen a múlt,
Nem nyújt erőt szívébe!

Mert ki elfelejti, honnan jött,
Nem erős a gyökere!
Haza földjét nem becsüli,
Elfelejti örökre!

Én pedig azt üzenem:
Becsüld, gondozd, szeresd őseid fáját!
Melynek él még a gyökere,
Becsületre, igaz szívre tanították a magyart!
Ezt vidd az utókornak is üzenve!

Megvédték őseink a haza földjét,
Ha ősi törzsük sokat is szenvedett.
A jövő nemzedéknek adták tovább
A te szép szülőföldedet!

Gondozd a fát, gondozd gyökerét s törzsét!
Egykor még boldog lehetsz benne,
Igaz tölgyfa, nemes létét soha ne feledd!
Ápold, és meglátod, neked is lesz erős gyökered!

Mosonmagyaróvár, 2024. június 14.