Dolgos emberek, dolgos kezek
ma is szüntelenül a jövőbe néznek,
ételt tesznek a holnap asztalára,
hogy ne legyenek fájók a " miértek ".
Lábuk alatt a porhanyó föld
áldása ma is örökségként kísér,
testvér e földön itt most mindenki
mert a jelen és a múlt mindig összeér.
De addig élni, győzni kell minden nap,
harcolni a megszületett életért,
ahol áldott ősök élete sarjad ki a földből--
folyamatosan a családért, a gyermekért.
Apáik, anyáik hittel élték az életet
és védték a szent hazát, a földet
és a családot, ahogyan lehetett, ami jó volt az egynek és a köznek.
Megszentelt kenyér került az asztalra,
ahol együtt örült, könnyezett a család,
ahol egyenértékűnek tartották
a szent hazát és az édesanyát.
