Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csak neked

Marika Lovász
Marika Lovász képe
     Tovább már nem illúzió, valóság. Tizenhárom éves alig múlt. Én tizenhat voltam. Ennyivel érnek korábban a gyerekek, mint az volt a mi időnkben.

 

     Dórikám rám írt. “ Megint voltam nálad, újra és újra olvaslak. Annyira szeretem felismerni magamat a történeteidben! És olyan jó, amikor engem is beleírsz. “
     Most is, hogy a temetőben jártál, - Nála - és én is veled voltam. Emlékszem rá, pedig milyen kicsi voltam még. Arra is, hogy azt mondtad, mindig a toronyiránt kell menni ahhoz, hogy biztosan hazaérjek. Meg Margit nénire, milyen barátságosan kérdezte, hogy hívnak téged? Hallottam, hogy meghalt. Ha haza megyek, majd viszünk neki virágot a kertből. Labdarózsát, azt nagyon szépnek találta. És amikor virágzott, kért belőle, hogy kivigye a temetőbe.
      Most azt szeretném tudni, - Neki - elmesélted a csókos fiut? És akkor is gondoltál rá, amikor Ő még élt?
     Istenem! Ezt is megértem ! Dórikám szerelmes, semmi kétségem efelől. Van egy fiú, az ifjú Soós Józsi, a Zsijó.! És most itt áll előtte, várja, hogy milyen is lesz! Még nem történt meg, ezt abból tudom, hogy ide írta: Bárcsak velem is így történne majd!
     Kicsim! Az emberrel élete folyamán, csoda dolgok történnek. A legtöbbjüket elfelejtjük, de amelyik mély nyomot hagy bennünk, azok csak elhalványulnak. És egyszer eljön az az idő, mikor valamiért a felszínre jönnek újra. Mióta Ő elment, gyakran “lógok” a neten. És képzeld ott láttam meg a nevét, egy díjosztó bizottság főtitkáraként. Azt hittem nem jól látok. Én írok, ő meg elbírál, esetleg még díjazza is amit írtam?
     Nem kerülöm meg a kérdésedet Dórikám. Igen, elmeséltem. Csak azokkal az emberekkel tudunk életünk végéig együtt élni, akivel szimbiózusban vagyunk. Negyven év... nem kevés, de sokkal több is lehetett volna! Ha így történik, most erről nem tudnál kérdezni, mert csak egymással voltunk elfoglalva.
     Elmondtam még akkor, amikor fiatalok voltunk. Benne is nyomot hagyott, mert nemes egyszerűséggel szokta volt mondani nekem, ha kicsit erősebben fogyókúráztam... bolond volt a te soós józsid ! Nem látta meg, hogy mennyire gyönyörű vagy. Éppen az a szép és kívánatos egy lányban, ha gömbölyded, pont annyira, hogy a férfinép éppen csak megveszekedjen érte.
     Küldök neked Dórikám egy kedves fiút a Zsijót! és nagyon drukkolok, hogy pontosan úgy történjenek a dolgok, ahogyan kicsi szíved szeretné. De ne siettesd, csak hagyd, hogy szép lassan történjenek meg a dolgok. Csak akkor lesz szép... igazán, mélyen maradandó emlék. Mert ez lesz majd a lényeg: maradnia kell.
     Csak neked
Rovatok: 
Irodalom