Nem vagyok több csak egy halk hang,
szomorú, játékos giling-galang,
nem volt soha részem dicsőség, rang,
került a hatalom, dölyfös rang.

Testemnek nem jutott pompa, sallang.
igaz, nem voltam ártatlan galamb,
nem lehettem Hegel vagy Kant,
otthonom is csak magányos barlang.

Hazámat szántotta kétezer tank
autóm, ha volt, papírból Trabant,
felzabálta az életem az OTP bank,
de egyszer véget ér minden kaland.

Kihull majd kezemből a toll, a lant,
akkor értem szól csak a lélekharag,
koppan koporsón az utolsó hant,
bár semmit sem hallok ott lent, alant.

De érzem, ha valaki fejfámra pillant,
és felsóhajt benne pár szánó visszhang,
mert, tudja, nem voltam rossz és sótlan,
csak sokszor bizony nem jókor szóltam.

2013. november 5.