Csak egy álarc, amit rajtam láttok,
ne tévesszen most meg ez titeket,
ugyan mélyek arcomon a ráncok,
táskás szememre kell a szemüveg.
De eljárok még bármilyen táncot,
ha látom a célt, a tiszta ügyet.

Vállamon a hópehely is ólom
nehéz, de ha kell, repülök messze
szabadon, mint vadászó sólyom,
ki a rabságát már  elfeledte.
A koromat képzelettel pótlom
fehér lapra a véremmel festve.

Mert megtévesztő lassú járásom,
de álmaim lopják a csókokat,
télen is a forró partokra vágyom,
hol velem, felettem sétál a Nap.
A parazsam átizzik jeges havon,
laza szöveteimben akarat.

Színjáték ez a bús, remete lét,
átevezek szűk érkanálison,
vadlibáktól zajos a szürkeség,
zörgő ágon holnap rózsaszirom.
Hordom nagy tüzeknek ígéretét,
maszkom levetem, lángokba dobom.

2013. november 30.