Idézet egy fiók mélyéről előkerült naplóból.

2020. november

   „Ma van a lányom születésnapja. Ebben az évben ez az első bejegyzésem. Ez az év teljesen más, mint a többi. Tavasszal az ember számára ismeretlen járvány ütötte fel a fejét. Lezárták az országot, a világ bezárult, megállt a megszokott élet. A házak falai közé menekült az ember, arcára maszkot tett, a félelem és a tudatlanság kéz a kézben járt. Keresték az ellenszert, kötelező oltást vezettek be, halál járt nap mint nap a kórházak folyosóin. Tudom, nem illik leírnom, kimondanom, de ez a tavasz volt életem legszebb időszaka. Mivel nem kellett dolgozni menni, lányomékkal tölthettem a felszabadult időt. Unokám féléves, mindennap láthattam, biciklire ültem és a kijárási tilalom előtt hazamentem. Csodás napokat töltöttünk együtt, bár tudom, hogy másnak fájdalom, gyász, betegség jut majd eszébe 2020 tavaszáról. Most november van. Újra tombol a járvány. A mentőszolgálat emberei védőruhában, fáradtan, hívják a következő embert a teszt elvégzésére. Én a folyosón ülve, lázasan és fáradtan várom az eredményt, amit szinte biztosan érzek, hogy pozitív lesz.”

TM