Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A catalaunumi csata - A táltos jóslata

Eternity
Eternity képe

Úgy döntöttem, ma elkezdem leközölni több részben, folytatásban, ezt a verses történetet, melyet Gárdonyi Géza, "A láthatatlan ember" és Komjáthy István "Mondák könyve" című műve alapján írtam meg! A mai napig vitatott a csata kimenetele, Van aki azt állítja Attila elvesztette ezt a csatát!  Csak azt nem értem, akkor egy év múlva Róma miért nyitotta meg a kapuját Attila hun serege előtt. 
Nos, nem vitatkozni kívánok, csupán a két forrásanyagra hívatkozva, írni egy történetet erről a csatáról. A történetet szeretettel ajánlom, tiszteletem jeléül Marjai Laci barátomnak, s természetesen mindenkinek ki elolvassa.

A táltos jóslata

A tüzet nézte, mely, pírt festett arcára,
hosszasan hallgatott, parazsat turkálva.
Majd megszólat hangja kissé megremegett;
- Királyom, nagy csapás éri seregedet!

- Látom vérvörösen izzani az alkonyt,
nyilaitok hangját koppanni a pajzson!
- Ellenségeidnek az egyik királya,
földre hull lováról, szívében egy dárda!

- Győzni fogtok, igaz, Isteni örököd,
de ebben most nem lesz, mámoros örömöd!
- Százezer jó hunod fizeti az árát,
sok szerelmes asszony veszíti el párját!

- Számtalan csecsemő, süldő legény, s lányka,
imádkozva kéri Napkirályt hiába,
- Mind magasba törnek, tűzből szökkenének!
- Izzó lángok által hozzá visszatérnek!

- Mert oly gyermekek ők, Nap az édesatyjuk,
csak a Szent szabadság lehet szülőanyjuk!
- Még Isten ostora csattogja az ellent,
ég ösvényén követ, majd ki érted elment.

Attila dühödten homlokát ráncolta;
- Badarság, dörren, a táltosra rászólva!
- Mert te magad mondtad hittel bátorítva,
Róma a kapuját előttünk megnyitja!

- Mérhetetlen kincse, gazdagsága tenger,
s lábam elé borul, egy síros öregember,
- Városának kulcsát, bársony párnán hozza,
könyörög, otthonuk ne taszítsam romba!

- Táltos te is tudod, nálunk rabság nincsen!
- Egyformán osztozunk javakon és kincsen!
- Hunnak született, vagy hozzánk csatlakozott,
örök rabszolgaként,  nem lesz kiátkozott!

folytatás következik.

Rovatok: 
Vers