Napkirály gyermekei hazatérnek!
Újra ébred a nap, csend honol mindenütt,
aranysárgán izzik a táj, hová lesüt.
Mélán ténferegve, egyre fentebb kúszik,
kristályként csillogva, harmatködben úszik.
Harcra kész a sereg, kémleli az ellent,
nem találja sehol, mert az éjjel elment.
Attila hangja zeng, Mennydörgésként hangzik,
mozdul harci szekér csikorog, hallatszik.
- Induljatok nyomban, elevent és holtat,
kik a győzelmünkért mellettünk harcoltak!
Sebekkel borítva, vérükben hevernek,
és kinek lehet még, annak segítsetek!
- Hős hun gyermekeink mind összeszedjétek,
ne maradjon egy sem, a hollóknak étek!
- A másik fél iránt legyen irgalmatok,
aki ellenség volt, már csak bajtársatok!
- Senki ne kérdezze, mikor, miért hol járt?
- Harcolt küzdött ő, csak rossz oldalon szolgált!
- Földi életüknek mi lészen az ára?
- Eldönteni azt, az Isten kiváltsága!
- Elhullott lovaknak, nyergét behordjátok,
a sátorom előtt halomba rakjátok!
- Hegyként tornyosuljon égig emelkedjen,
sok halott vitézem mind rajta heverjen.
- Suhogjon szikrázva, lobogjon a máglya,
felhőket csókolja égbe nyúló lángja!
- Hol fény gyermekei Napba visszatérnek,
- Mennyei harcosok soraiba lépnek.
- Hadak útját járva csillagösvényeken,
felülkerekednek a földi életen.
- Újra velünk lesznek, ha eljön a holnap,
érettünk küzdenek, s mellettünk harcolnak.
Vége