A csata elkezdődik

Megmozdult a harctér, hangosat morajlott,
Atilla magasba emelte a kardot.
Széles félkör ívben suhogott a penge,
az utolsó szót, a Gótok felé zengte!

Olyan volt a hangja, mintha ég dörögne,
Elindul a sereg, kígyóz dübörögve!
Vakító porfelhőt csíkként húznak szántva,
hogy kardját a fivér, atyafiba mártsa!

A többi nem mozdul, döbbenettel nézi,
sátáni indulat dolgát miként végzi!
Tömött hosszú sorban, egymásnak rohannak,
döngenek a pajzsok, miként összecsapnak!

Lelkek dideregnek, szívek elszorulnak,
mindkét oldal feszült, figyel, nem mozdulnak!
Vérgőzös mámorban, vak, megszállott vággyal,
össze gabalyodva, birkóznak egymással!

Ha egy összeesik, holtan porba hullik,
helyére azonnal, szinte három ugrik!
Az lőn az erősebb, ki, mint tenger árja,
annyi harcost pótol, se szeri,  se száma!  

Vitéz az Osztrogót, de nem bírja szusszal,
borul az egyensúly, vész, az ősi jussal,
Lankadnak a karok, és hátrálnak lassan,
de Attila hangja sisteregve csattan!

folytatás következik