Kutya Benő elhatározta, hogy felcsap piktornak. Miért ne tudná ő is kifesteni a falu házait, mint a szomszéd falubeli Szöcske Ferkó. Ezentúl nem kell neki könyörögni, hogy vállaljon a szomszédban is munkát.

Mi kell egy festőnek? Egy létra, ecset és újságpapírból hajtogatott csákó. Ezeket, mi sem könnyebb beszerezni, és máris kezdheti a munkát. De még mielőtt munkába állt volna a falucska főterén a nagy hársfa törzsére kiszegezett egy táblát, amire ez volt írva:

„FESTÉST, MÁZOLÁST VÁLLALOK
GYORSAN, OLCSÓN DOLGOZOM
KUTYA BENŐ FESTŐ, ÉS MÁZOLÓ MESTER”

Amikor ezzel végzett, elment haza és várt. Nem sokáig kellett tétlenkednie, mert egyszer csak kopogtak az ajtón. Medve Bátyó lépett be a házba, és mindjárt a tárgyra tért.

– Olvastam a hirdetését és éppen mestert kerestem, aki kifestené a barlangomat még így télvíz elején, mielőtt álomra hajtanám fejem. Elvállalja mesteruram?
– Miért ne? –ugrott fel Kutya Benő az örömhírre – Természetes, hogy elvállalom. Mikor kellene elkezdeni a munkát?
– Minél előbb, mert nemsokára téli nyugovóra térek.
– Medve Bátyó, ha kívánja, akkor most mindjárt indulhatunk is.

A piktor úr gyorsan összeszedte a szerszámait, vállára akasztotta a létrát, és elindult Medve Bátyó barlangjához.
Nagy hévvel nekilátott a munkának. Csak egy baj volt. Még sohasem fogott a mancsába ecsetet. Nem tudta, hogyan kell a színeket kikeverni, pedig a medvének különös kívánsága volt.
– Mesteruram, valami szép, kellemes színt szeretnék, ami megnyugtat, ha a falakra nézek. Ugye ki tudja festeni ilyenre a hálószobámat? Csak arra kérem, iparkodjon, mert már nagyon álmos vagyok. Nemsokára itt a tél, és ilyenkor a medvék alszanak. Én sem szeretnék lemaradni a társaimtól.
Kutya Benő azonmód kevergetni kezdte egy nagy hordóban a festékeket. Összeöntött mindenféle színt, ami csak a keze ügyébe került. Medve Bátyó ámulva nézte szorgoskodását. Sehogy sem akart összeállni a kívánt szín. Ezért a piktoruram mind több festéket öntött a hordókba és kádakba. Annyira belemelegedett a színkészítésbe, hogy még a szomszédból Róka Ruditól is kölcsön kellett kérni egy kádat, hogy a tengernyi festék elférjen.
Végül a medve megsokallta, és így szólt:

– Hiszen ennyi festékkel még a medve király várát is ki lehetne festeni – mondta furcsállóan – Nézze csak milyen parányi az én barlangom! Szerintem ennek a töredéke is elegendő lenne. Maga a mester, bizonyára tudja, mennyi kell.
– Hogyne tudnám Medve Bátyó, csak tessék rám bízni! De lenne egy kérésem, még kellene egy nagy kád, hogy a megfelelő színt ki tudjam keverni. Már nem sok kell, hogy elkészüljek vele.

Szegény medve kénytelen volt elcammogni unokatestvéréhez és kért egy még nagyobb kádat. A rokon nem értette, miért ez a nagy felhajtás egy kicsi szoba kifestéséhez, de a fészerben megkereste a kért kádat, és még segített is elszállítani Medve Bátyó házához. Akkor már annyi festék volt a barlang körül, hogy alig lehetett mozdulni tőlük. Közben Kutya Benő mesteruram meg csak kevergette a színeket. „Ebből még egy kicsit, abból is még egy keveset, hogy szép legyen a hálószoba.” – mondogatta magában, amikor Medve Bátyó megérkezett unokatestvérével.
– Jaj, de jó, hogy hoztak még egy kádat, mert már nem tudtam hová tenni ezt a sok festéket. Már attól féltem, hogy tönkremegy a festék és oda a munkám. Tegyék csak le ide a közelbe és mindjárt neki is állok a festésnek.
Sajnos nem tudta elkezdeni a festést még aznap este sem, pedig annyira igyekezett, hogy még a nyelve is kilógott.

Amire a Hold feljött az égre, annyi festékes kád és hordó várta a sorsát, hogy nem volt számolóművész a földkerekségen, aki meg tudta volna számolni a pontosan mennyi volt szanaszéjjel az udvaron. Csak keverte, kavarta a színeket, de valahogyan a megfelelő árnyalat sehogyan sem akart összeállni.
Már késő éjszakára járt az idő, amikor a jó öreg Hold elballagott Medve Bátyó barlangja fölött, ekképpen szólt a botcsinálta piktorhoz:
– Ha így folytatod, akkor holnap estig sem kevered ki a megfelelő színt. Nézd csak meg, már Medve Bátyó is elaludt a kifestetlen hálószobájában. Jobban jártál volna, ha előbb kitanulod a mesterséget, és csak utána veszel kezedbe ecsetet. Csak az menjen el piktornak, aki jól megtanulta a szakmát, mert különben porul jár. Most szerencséd van, mert a medvék tavaszig alszanak. Lesz időd beiratkozni egy festőiskolába és megtanulni ezt a mesterséget. Nosza, indulj, ne tétovázz! Tavasszal majd befejezed a festést.
Ezen Kutya Benő elgondolkodott, és igazat adott a jó, öreg Holdnak. Alig várta a reggelt, hogy beiratkozzon egy festőiskolába, amit a mackók ébredéséig szerencsésen be is fejezett.

Amikor Medve Bátyó felébredt a hosszú, téli alvás után, nem akart hinni a szemének, mert barlangja olyan szépen ki lett festve, hogy a hetedhét határban nem lehetett találni hozzá hasonlót.
Az ügyes mesternek híre gyorsan elterjedt a környéken és mindenki vele akarta kifestetni a hajlékát.

Itt a vége, fuss el véle! Ha nem hiszitek, járjatok utána!