Mi egy szezonra Camelback In Resort téli üdülőhelyén kaptunk szobát, teljes ellátást, konyhai munkáért. Az üdülőhely az Arizónai hőség miatt május végén bezárt. A tulajdonos nyáron a Kaliforniai üdülőjében látta el a vendégeket, ahova több magyar is velük tartott, bennünket is átvitt volna, mi azonban nem tartottunk vele. Józsi unokatestvére Főnixbe talált mindnyájunknak munkát.
Egy orvos család vállalta, hogy befogad minket Istvánnal, a kisházukban lakhattunk. István egy olyan gyárban kapott munkát, ahol elektromos motorokat kellett javítani. Én pedig a doktoréknál takarítottam, kisfiú és kislány gyermekükre felügyeltem, mostam, vasaltam. A doktorné minden nap angol nyelvre tanított, írni és olvasni is. Ha nem kínoz, nem gyötör a szőrnyű honvágy szüleim, testvérem és szeretett hazámért, azt mondhatnám elégedett voltam a sorsommal. Van szerető férjem, van munkám, ami semmi az otthoni bányához képest, és volt egy számomra eddigi ismeretlen érzésem : szabadságom! Ez a szabadság segített átlendülni a nyelvi nehézségen, és a honvágyon is! Úgy akartam élni, mint az amerikaiak.
Spóroltam, ez az egy jó dolog volt, amit otthon tanultam, amit magammal hoztam. Ez év ( 1957 ) júniusában megvettük életünk első autóját egy hatéves Fordot. 1958-ban saját házat vásároltunk. És a csoda is megtörtént: terhes lettem. Ha már gyermekem lesz, aki Amerikában születik, kötelességem lesz őt jó amerikainak nevelni, és el kell fogadjam , hogy Amerika a hazám! Hiszen a gyermekem már itt születik.
Isten így segített enyhíteni a szinte fizikailag kínzó, - gyötrő honvágy okozta - fájdalmamat. Három év eltelte után , hogy édes hazámat elhagytam, végre megszületett a kisfiunk Vágó István Róbert. Amerikai állampolgár: Steve Vago A gyermek okozta öröm kissé elnyomta a honvágyat, amiben az is segített, hogy végre levelet kaptam édesanyámtól, aki megírta, a Vágó nagymama a Szabad-Európa rádióban hallotta, hogy egy Bakonycsernyei házaspár újszülött gyermeke is megérkezett Amerika. Örömében felkiáltott: ez az én unokám! Édesanyám így tudta meg, hogy Amerikában vagyunk. Hiába írtam hetente, a leveleimet nem kapták meg.
De innentől kezdve minden más lett. Megnyugodtam, amennyire csak tudtam. Isten húsz hónap múlva elküldte nekünk kislányunkat Zsuzsikát. Vele beteljesedett a család, volt kikért küzdeni, dolgozni, volt családom nekem is. Új autót vettünk, azzal jártuk Amerikát megismerni, és az itteni magyarokat látogatni. 1
1963 tavaszán, Kaliforniában élő barátokat látogattunk meg, és ez a látogatás megpecsételte életem hátralévő éveit, a gyermekeim jövőjét, a családom jövőjét...
folyt.köv.