Felhőtlen, kék az ég
Ragyog a nap sugára
Tavaszi mezőn legel
A magyar szürke marha gulyája

Szép a tehén, s borja
Hatalmas a bika, s a szarva
Méregbe jön, ha ő úgy akarja
Ha másik csorda nyugalmát zavarja

Támad a bika, lábával földet hányja
Orrlyukából száll a mérges pára
Erejét, dühét mindenki látja
Viadal készül itt nem sokára!

Támad az egyik, ostor csattan, hiába
Pásztor üti, nagy a kutyák csaholása
Bőszült bikák mégis egymásnak rontanak
Szarvuk hegyén a gombok összeakadnak

Erő feszül a széles nyakakon
Gőz tódul az orrcimpákon
Jajj annak, ki közéjük áll
Hiába békíti őket, s kiabál

Száll a föld , magasan száll
Nem marad a környéken fűszál
Öklelik egymást bőszült fejjel
Ki az erősebb, kié a csorda most dől el!

Azután elcsitul a harci kedv
Mert fájó ostor csattan a hátán
Lehajtott fővel eloldalog a vesztes
Míg a győztes táncol, erőt fitogtatván

Ilyen ez a magyar szürke fajta
Szívós állat, telet is a karámban bírja
Békésen legelész csordája
Míg meg nem zavarja másik csorda bikája

2018.04.09.Mosonmagyaróvár.