Szép egészséges volt az orcád
Jött Trianon tested szétszabdalták
Ereidet elterelték
Szíved dobog, de már nem ép
Mivé lett a nép élete, egészségünk
Porba hever a régi énünk
Amerre nézel,mindenütt romok
Elért eredmények porba hullotok

Hallod a mentő sziréna hangját?
Hallod az orvos föléd hajló sóhaját?
Hallod a nővér halk fohászát?
Ments meg minket édes Istenem!
Minden ami jó volt,múlt vitte el
Hogy miért jutottunk ide?
Orvos, nővér, gondozó, senki nem felel
Beteg országnak idő, s pénz kell

Hallod a bús sziréna szót
Kigyógyítja a betegápolót ?
Ki kérdezi- mi baj,ha könnyezik?
Otthona van-e, vagy ép ár verik?
S a beteg csak halovány mosolyt lát
Ki gyógyítja az ápoló fiát?
Ki vigasztalja,ha  szívét bú csavarja?
Rá nehezedik a minden napi gondja?

Hallod a vijjogó sziréna szót?
Ki vezeti a rohanó mentőautót?
A bajba jutott emberért ott terem
Segíts az Ő gondjukon is Istenem
Hisz, aki hű maradt-e árva hazához
Ő fut a beteghez, Ő gondoz!
Mosoly az arcán, közben könnyeit nyeli
Szeme részvéttel, s könnyel teli

Gazdag külhonban gyógyíttatja magát!
A szegény, ha  beteg, várja ki a sorát !
Várja, míg várni kell
Érte már a mentő autó jön el.
Hát ide jutottunk mi reménykedők!
Reményből romvárat építők
Szegény hazánk, se pénzünk, csak halk szavunk
Lassan jön a megváltás, ha betegek vagyunk
De eljön majd a végső búcsúzás
S a pap, ki haldokló emberre, s országra
Utolsó kenetet megadja!

2O15.O5.O9.Mosonmagyaróvár.