Az idősödő ember az élettől
már sok csodát nem remél,
de lelkében őrzi a sok szépet,
mit életében átélt!
Már szürkül a fény, de néha
egy egy villanásnyi szikra
még a szívünkig elér.

Fáradt a láb és az ölelő kar,
a szív még így is szeretni akar!
Bennem élsz még, amíg én élek,
feledni nem feledlek téged,
amit tőled kaptam örökre
a szívem rejtekébe raktam.
A szív még dobban, vágya
a szelek szárnyán messzire száll,
de bennem akkor is élsz,
és soha nem fogy el a remény,
hiába a félsz, te akkor is bennem élsz!
A tavasz mindig hoz új reményt,
virággal telik meg majd a rét,

szívemben itt vagy örökre, kedvesem,
a szépet soha, de soha nem feledem.
Bennem élsz, még élek én!

2025. március 29.

TM