Megszokott és mindig új utakon járunk,
Reméljük, megleljük magunk, a világunk,
Ha néha nagyon eltévedünk köztük már,
A megoldást keressük, mert valami vár,
Alternatívák csak ritkán, gyéren voltak,
Sokat mesélhetnének erről a holtak,
Mert nincs ha, talán és esetleg, a lehet,
Okolhatjuk a megbúvó őssejteket,
Magunkban hordjuk, jövőnk, és a sorsunk
Determinált, vagyunk, akik vagyunk, voltunk,
Egyedien, megismételhetetlenül
Élünk, a változni vágyás neki feszül,
Beidegzett rossz szokásaink közt járunk,
Kiútra, emberre csak ritkán találunk,
Minden pillanat ugyanaz, és mégis más,
Az állandóban ott vibrál a változás,
Gyűjtsük a napfényt a hunyorgó szemekbe,
Mielőtt jön az est, a sötét örökre,
Lesznek még hajnalok, jönnek naplementék,
Lássuk, milyen lesz a lét utáni nem-lét.

2015. 01. 31.