Nincs már erőm harcolni
a semmiért,
az erőm itt véget ért.
Arcodról rég eltűnt a kedves mosoly,
rajta már csak bántó,
torz barázda látható!
Nincs már erőm,
magamra maradtam,
utamat járhatom már egymagam.
Belefáradtam a közönybe,
mely körülvesz,
megfáradt testem így még betegebb lesz!
Nincs már erőm,
társas magány a szeretőm,
álmomban még látom kedves arcodat,
aztán ködfátyolba vész a szép gondolat!
Sokszor éreztem,
feladom a harcot,
hisz ez így Don Quijote harc,
itt nekem túl nagy a sarc,
és úgy érzem,
már nem jut diadal!
Maradok csendben,
lelkem békéje fontos lenne,
ezért bizony tenni kellene,
így hát nem megyek
egy újabb harcba bele!
Maradok csendben,
ez lesz a lelkem ereje,
szívem új fejezete,
legyen vége,
s kezdődjön az eleje!
Így maradok már csendben,
szívemben helyreáll a béke!
Istenem, adj nekem csendes,
szeretetben élhető életet,
ezért imádkozom minden hajnalon,
és én Téged erre kérlek!

2024. október 7.