(dr. Nagy Sándor barátunk emlékére)
Fenn, a soproni hegyek ormán,
Beköszöntött a tavasz igazi sugarán.
Vadgalamb turbékolja, hívja a párját,
Fészkét igazgatja, hozza az ágat.
Hóvirág kacsingat, hinni nem akarja,
Napsugár őt ilyen korán szólítgatja.
A természet ilyen korán felébredt,
Szívet, lelket a nap felmelegített.
Mégis szomorúság önti el szívünket,
Egy igaz barátról üzen a fájdalmas üzenet.
Elment ő örök útjára, itt hagyott bennünket,
Nem vár már a Sóstó partján, sem tavaszra, sem nyárra,
Jó barát volt ő, igaz jó tanár.
Ha rá gondolok, szívem fáj.
Szerette a családunkat, az embereket, a tájat.
Balatonszabadi-Sóstón már csak rokonai várnak.
Bezárnak az ablakok az iker nyaralónkban,
Senki sem köszönti a hóvirágot nyílóban.
Nem örül már őszintén a gyermekek dalának,
Úttörőtábor vidámságának, csendes halak csobbanásának.
Beköszönő tavasz hóvirág nyílásnak,
Nyugodjál jó barát, te igaz tanító!
Te utad is véget ért, elszomorító!
Ragyogó tavaszi napsugár már nem ébreszt többet,
Aki ismert, jó barátaid, tanítványid nem felednek.
Eljött a virágnyitó tavasz, s te csendben elmentél!
Isten karjában örökre megpihentél.
Siófok-Szabadi-Sóstó, 2024. február 5.
