Hallgatom szívem ütemes dobbanását,
míg kint a világ zajong és pusztítani kész.
A király magára öltötte aranyszín palástját,
csak az udvari bolond lett pimasz és merész.

Lennék bolond, remények őrült hordozója,
kit nem tört meg még a megbolydult világ.
Elkorcsosult már itt minden kromoszóma,
jaj, csak ne legyek behódolt álnok és galád!

Értelem őrzőjeként megtűrőm még a jelent,
és jövő hitemben sem lennék majd megalkuvó.
Míg hallgatom szívem ütemes dobbanását,
nem marad más nekem, csak pár balga szó.