Amikor ablakból merengve megleslek,
Mágnesként vonzódom változó lényedhez.
Amikor égszínkék,felhőtlen ég színed,
Bárányfelhők alatt tiszta fehér vized.
Reggel és esténként hol a látóhatár,
A napsugár hosszan aranyhidat rak rád.
Fürdeted a napot apró hullámokban,
Végtelen fény csillog és szikrája csobban.
Mikor viharfelhők villáma már dörög,
Sötétszürkén zordan nagy szélben hömpölyögsz.
Ritkán mikor télen a jégpáncél takar,
Hófelhő pelyhe száll, a sok apró angyal.
Holdfényes éjszakák ezüsthídja balzsam,
Szerelmes pároknak csókja hamar csattan.
Amikor éjszaka milliónyi csillag,
Vizedben hunyorog, a szellő elillan.
Ezerszínű lelked enyémet táplálja,
Vizedben fürödni az élet csodája.
Igazi kincse vagy te az országunknak,
Méltó helye sportnak, rád dicsőség hullhat.
