Búzavirágot szedtél,
Csokorba kötöttél,
Névnapomon kedveskedtél,
Kék volt a vadvirág.

Ragyogott a szirma,
Ég kékjét fonta csokorba,
Kedves volt e virág,
Mindig így gondolok rád.

Felém ontotta illatát,
Boldog volt a lelkem,
Eszedbe jutottam,
Könnyeim záporával locsoltam.

Az ég harmatját arcommal töröltem,
Hálás szóval neked megköszöntem,
Hogy eszedbe jutottam, nem feledem,
De elhervadt a virág.

Lehullott a szirma,
Kérész életű volt kék ragyogása,
Így jár a virág, ha tőből levágják,
Így jár a szeretet, ha megszokásból adják,
Elmúlik az élet, elalszik, mint gyertyaláng.

2015.07.26. Mosonmagyaróvár