Aranysárga tenger hullámzik lágyan,
a szél simogatja, s elsuttogja neki halkan minden vágyam.

Napfényben fürdik minden egyes szála,
mintha a mennyország kapuja nyílna meg nála.

A sok pipacs köztük, pirosló lángok,
olyanok, mint
lidérc módjára táncoló lányok.

Szívembe költözik a látvány édesen,
érzem a föld illatát, s a nap melegét, ahogy rám ragyog fényesen.

Bennem a végtelen nyugalom percei, mint tavon a csónak, ringanak,
ahogy becsukott szemmel a kalászok tenyerem alatt inganak,
s mikor a szél zenéje halkan ideér, vele a búza susogása is lelkemig elér.

A pillanat varázsa egészen átölel, közben hallom a magasban pacsirta énekel.
Búzamezők felett a szív, mint a pacsirta, szabadon száll,
s én boldogan mélyet sóhajtok, mily gyönyörű a nyár.

TM