Felültek a fákra a fellegek
Egy hegedű szól,kesereg
Egy hegedű az éjszakában
Valakit sirat bánatában

Ó mily szomorúan,mily búsan
A magány dala benne van
Megfájdul a szív is bele
Komor fellegek szállnak felette

Ó te szomorú hegedű
Ne sírj oly búsan
Jön még borúra derű
Szólsz még boldogan

Néma az éj,elhalkul a dala
Elcsitul lassan a szív fájdalma
Csendes a hegedű,elpihent a vonó
Alussza álmát,nem zokog a szó

2O15.O4.17.Mosonmagyaróvár
/emlékezve/