Egyedül maradtál,
Egyedül érzel,
Szemedből hullnak rég
A sajgó, fájó könnyek.

Zokog a lelked is,
Nincs, ki vigasztalja,
Fáradt, álmos tested,
A csillagos ég takarja.

Elhagyott az élet,
Űzött vad lettél,
Szívedet, lelkedet
Mély kútba vetették.

Éhesen, szomjasan,
Kerested az utad,
De az út rögös volt,
Fáradt lábad alatt.

S ahogy ballagtál,
Hegyen-völgyön által,
Egyszer csak ím,
Egy Angyalra találtál.

Szárnya, mint pillangó,
Repkedett előtted,
Tündérhaját a szél
Lágyan libbentgette.

Feléd tárta karját,
Szeme ragyogott,
Hozzád szólott, s mondta:
-" Eljött a te napod!"

-" Állj talpra bús leány!
Nézd e fényt mögöttem!
Új erőt ad néked,
S reményt önt szívedbe.

Jön már a tavasz!
Nyílnak az ibolyák,
A szerelem terád
Ismét rád talál."

Jószagú illata
Mezőnek, rétnek,
Jön már feléd széped,
Rád kacsint szemével.

Gyűrűt húz ujjadra,
Ékkőt tesz nyakadba,
Megsimítja hajad
A szerelem hajnala.

Elmúlt a fájdalom,
El a szenvedésed,
Megtalált a szerelem,
Már elfogytak a könnyek.

Egy az élet, s egy a halál,
Rossz után jó jön,
Ha igaz szívvel él az ember,
A boldogság eljő.

2023. szeptember 15.