Két perce, hogy nem láttalak,
és elfogott a félelem,
ha holnap már nem várhatlak,
lesz-e erőm, hogy túléljem?
Ha elragad tőlem egyszer
az élet, s másfelé sodor,
s ha csak álmodlak ezredszer,
fonnyadok, mint rózsacsokor.
Arcomról lehervad lassan,
búcsút int a kedves mosoly,
idő kell, hogy felfoghassam,
mit ígértél, nem volt komoly.
Szívet rajzoltál a hóba,
mondtad, szerelmünk jelképe,
kezem kötötted béklyóba,
szívem szíved börtönébe.
S lám, mégis én kérlek téged,
engedj el, most, nem késő még.
Magammal viszem arcképed,
maradjon rólad szép emlék.
2019. április 23.