Vágytam rád és édes mámort akartam,
Elveszni ringó, bársony, meleg karodban.
Inni gyöngyöző, búgó sóhajtásodat,
Füledbe súgni, hogy mindig akartalak.

Amint ott feküdtél az elveszett vágy ölén,
A szerelmes csatákról immár lemondtam én.
A párnámba temettem könnyező arcomat,
És ő kapta helyetted ott millió csókomat.

Kacagj a holnapok rejtett kín mámorába,
Takard be magad a seholsincs csodába.
Én majd elrakom titkod magamba, mélyen,
Belegyalogolok ezerszép mesékben.

Nincs már titkunk, pedig úgy akartam azt,
Ölelni merészen s adni bársony éj vigaszt.
Maradt a rend, nászunk nem rejti a sötét,
Kint feljött a Nap, bennem beborult az ég.