reggel még simogattam fáradt kis kezed
délelőtt még kicsit nevetgéltem veled
szeretetcsókot leheltem homlokodra
gyenge mosolyt csaltam halovány arcodra

akkor még nem tudtam, utoljára látlak
nem is sejtettem, hogy végleg elbocsátlak
nem is tudtam, hogy ez most már a búcsúnap
s a halál oly hirtelen tőlem elragad

hónapokon keresztül csak ketten voltunk
ápoltalak és hittük, mindent megoldunk
de sajnos a betegség mindent lerombolt
nem kérdezett, de vitt, és tőlem elrabolt 

hány éjjel, s hány nappalon át vigyáztalak
mindentől, mindenkitől félve óvtalak
nem hittem, hogy jöhet még, mi legyőz téged 
harcos voltál, bátran tűrted a betegséged

s most megszólalni én már többet nem tudok
némán állok, szívem sajog, rád gondolok
tudom és érzem, apu már nagyon várt rád
most együtt vagytok, és ő simítja orcád

szeretlek, anyu, nagyon hiányzol nekem
igaz kritikusom voltál, ha verseltem  
többet jelentettél nekem, mint egy testvér
mindig támogattál, mindig megértettél

nem búcsúzom, mi mindig együtt maradunk
kérdezlek... válaszolsz, ez a mi csapatunk
más nem érti, ez a mi titkunk,  s nem félek
vigyáztok rám, apu s te, együtt, és végleg...