Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szép bölcsőde. Ez a szép bölcsőde egy szép nagyvárosban volt. A várost kettéválasztotta egy hatalmas folyó, ezért nagy hidakat kellett építeni, hogy átjussanak az emberek egyik oldalról a másikra. A bölcsőde, amiről a mese szól, a hegyek között rejtőzött. A levegő itt olyan tiszta, hogy szinte harapni lehet. A csend öleli át a fákat, és a nap is szikrázóan mosolyog. És már itt is vagyunk a bölcsőde kapujában. Nocsak, három magas lépcső vezet a kapucsengőhöz. De már be is csengettünk, berreg az ajtó, bent vagyunk.

   Egy gyönyörű rózsalugas vezet be a kapuból az udvarra. A sárga rózsa pompásan virít, a méhecskék hordják a virágport, pillangók pihennek a rózsa levelén. Itt is vagyunk az udvaron. Vén gesztenyefák bólogatnak felénk, mintha köszöntenének, mókus kukucskál az odúból, a kis cinege feljebb száll, a fa tetejére vágyik. Az udvar hatalmas! Tele van játékkal. Kis autó, kis motor, amott egy roller, bicikli, csúszda és mászóka. Nem is tudom felsorolni, annyi itt a játék! A jázminbokor közelében homokozó hívogat. Építs várat, készíts tortát, fagyit, csupa móka vár itt, ha meleged van, a napernyő nyújt neked hűvöset, és árnyat. Mennyi kaland vár az udvaron, de most intsünk búcsút az udvarnak és menjünk be a házba. Az ajtó kitárul, a hatalmas folyosó nevetve hívogat. Kis szekrénykék polcain cipőcskék pihennek, kis gazdájukra várnak, tudják, délutánig itt lustálkodhatnak. Kettő csoportszoba van a földszinten, hangos, vidám nevetés, babakocsi, autó zaja, traktor berregése, kicsi gitár pengő hangja, énekszó és még mennyi minden hang tölti be a szoba életét. Kicsi mosdó ajtaja csapódik, csobog a víz, Emese és Dorka segít kezet mosni, nadrágot felhúzni, pelenka tartó fedele csapódik, kéztörlés, jelüket a gyerekek nagyon jól ismerik. A konyha felől tányér és kanálcsörömpölés, finom étel tálalva van, ebédre hív dadus néni, sok kis gyerek éhes is már! Szépen, csendben eszegetnek, kicsi hasuk tele is lesz. Szemük ragad le már lassan, ágyacskájuk készen is van. Plüss állatkák, mese vár még, de a bölcsis hamar ásít. Szundít bizony két órát is, szemét nyitja, éhes megint. Uzsonna vár, újra jókedv, míg anyát várod, vigyáznak rád, megölelnek.

   Búcsút intünk, holnap várnak, legyen vidám, csodás a délutánod!

TM