Hová lettek a tettek, emberek?
Csak lehajtott fejeket látok,
Sebeket tépkedve álltok,
És vártok.

Talán a csodára? Vagy másra?
Utolsó sóhajtásra vágytok?
Mért vesztek el az álmok?
Ez átok.

Álltok az esőben, és fáztok.
Bokáig sárban cuppogva jártok.
Ki tudja, mire vártok?
És én kiáltok.

Ember, fejed emeld fel!
Ne lógasd folyton orrod.
Szíved kebledben hordjad,
Ne szatyorban cipeld!

Az Úr azért teremtett,
Hogy adj szeretetet.
Isten legyen velünk!
Béke legyen Veled!