Bezártad ajtódat,
hiába csengetek,
Nem hallod?
Vagy nem akarod,
hogy melletted legyek?
A magány rossz társ,
kín és gyötrelem,
tűrni őt szüntelen!

Tudd meg hát - ezért csengetek
emberfelettien!
Mellészegülsz, elragad,
leláncol és már nem vagy szabad!
A köteléke nem enged el soha!

Időben halld meg hát csengőm,
tárd szélesre kapudat,
hogy a csengők elnémuljanak!