Feketék vagytok, mint a
holdnélküli éj,
Fekete szénpor lepte be
ruháitok, arcotok,
mert a Föld mélyén dolgoztok Ti
Ontjátok verejtéketekkel,
két karotok erejével
a nélkülözhetetlen anyagot.

Szén, fekete csillogó szén,
nélküle nehéz lenne életünk,
lakásaink nem ragyogná be
a villany fénye,
gyermekeinknek is dideregni kéne…

Sorolhatnám, de minek
hisz Te és Valamennyien,
kik feketén a bánya mélyén
drága verejtéketekkel megteremtitek.

Ma jobban megy a munka,
mert nincs a sarkatokban
az urak fizetett hajcsára
ki durván kényszerítve,
talán az életeteket sem kímélve,
hajtott benneteket,
mint rabszolgát, vagy cselédet.

Ma a bányász modern lakásban élhet
nem nyomorog pincében, padláson,
ha tanulni akar,
nyitva előtte az iskola kapuja…
ugye mindezt tudjátok?
a nehéz feladatot ezért vállaljátok!