Mostanában néha
csend ül a lelkemben,
másképpen áramlik
a vér a szívemben.
Mostanában mintha
minden másképp volna,
a sok dallam meghalt,
elnémult a nóta.

Mostanság nem értem
ezt a rút világot,
ahol eltaposnak
minden szép virágot.
Hulló könnyben fogan
minden fájó élet,
s aki megszületik,
átkozza a létet.

Mostanában mintha
üres lelkem volna,
fáradtan, nyűgösen
íródik e strófa.
Mostanában úgy fáj
rozzant szívem itt bent,
mert a boldogságom
régen tova libbent.