Nem maradt más csak a beton,
bombával döntötték romba,
kihalt tájon már nincs élet,
csak a falak fura tornya.

Rejtőzködőket keresnek,
akik féltve az életük,
tán föld alá bújtak tudván,
helikopter köröz felettük.

Mit gondolt, ki parancsot adott,
katonásdit akart játszani,
a világot lerombolni,
és mindent elpusztítani?

Ki marad, ha mind elveszünk,
talán csak a katonák?
Ki arat búzát kenyérnek,
vagy főzi a vacsorát?

Nevetnek majd gyerekek,
lesznek e almafák?
Sütnek foszlós kalácsot,
kötényes nagymamák?

Ha csak puszta a világ,
por és sivárság mindenütt,
kit ölelnek a katonák?
Nem marad más, csak a fegyverük!