Szonett 100.

Ez a vers több, mint egy érzelmes szonett,
üdvömet hajdan szerelemtől vártam,
kitártam a szívemet nyíltan, bátran,
aztán a szépség, a csoda odalett.

Mert a gondok e bájos keretet
szétfeszítik e megtépett hazában,
ahol most sok szomorúság és kár van,
erről kell szólnunk a szépelgés helyett.

Egyszer öröm csillan fáradt szemekben,
ezt remélem én, hiszem  rendületlen,
bár tudom, hogy léket kap majd a hajóm.

Emésztő tüzekben a lélek megég
de őszinte szóból sosem lehet elég,
és míg lélegzem, igazam mondom.

2013. 12. 08.