Már éltünkben is többször meghalunk
Fájdalmas, de fel sem fogható ez még
Eltelik pár hét, hónap és év
És többé nincs ugyanúgy visszatérés.

Ugyan akad még rengeteg
Valódi és kellemes hazatérés
De már nem ugyanaz egyik sem
Mint pár éve, hónapja , napja, órája.

Az észnek néha felül kell írnia
Az érzelmeket és a szíved
Az élmények és élted is véges
Kell folyton a megújulás!

Csukd be hát utoljára ablakod
Tisztelegj a kis szobádat elhagyva
Vess egy végső pillantást az ajtódra
És küldj egy csókot a kereszre, az éveket megköszönve!

Komló, 2017. 06. 06.