Ültünk a teraszon ketten
Néztük a szikrázó csillagok
Fényét a tó vízében
Csillagok repültek fel az égbe
Elégve hulltak, megsemmisülve a földre
S mi fogtuk egymás kezét
Mondtad:” Nézd mama milyen szép!”
Mindketten láttuk ez csak játék
Örömtől felszálló csillogó fény
S tudtuk, hogy ez parányi fény
Az élet nehéz tengerén
Hogy mi itt ülhetünk ketten
Szilveszter éjjelén
Ölembe hajtottad fejed
Fogtam, simogattam kezed
-Mama nézd azt a fényt!
De szép, de hamar véget ér!
Csend lett, a hulló csillagok lehulltak
Játék volt az egész, fényes káprázat
Az igazi csillagok fenn ragyogtak az égen
Tükörképük a tó vízében
Mint szeretetünk egymás szívében
Éreztük talán nem lesz több ily éjszaka
Ragyogott ránk csillagok öröm mosolya
Átöleltük egymást szorosan
Kívántunk egymásnak Új évet boldogan
Azóta várlak minden évben
Nem látom már a tó vízét sem olyan fényben
A boldogság fényét magaddal vitted
Szeretetem vigyáz Rád, s ott van veled
2O14.11.O7.Mosonmagyaróvár.
