A tulipán a magyarság ősi szimbóluma, mely nem csupán ugyanabból az ősi földből született, melyből a magyarság, hanem nyelvünk, világnézetünk kialakulásának is része, létezésünk, eszmélésünk kitörölhetetlen szimbóluma. E motívum minden magyar táj népművészeti alkotásaiban fellelhető, ahogyan ősi népdalaink elemeiben is, hiszen mélyen konzerválódott díszítő elemként, népi kultúránkban. Fennmaradt, mert a nép a századokon át tartó elnyomása alatt is tudta, ismerte ősi jelentését. Benne népi érzéseink, vágyaink szabad kifejezési eszközeit látta, mely közösségi érzés konzerválódott évszázadokon át a keleti pusztákon élő magyar nép lelkében.
    A Kárpát-medencei Újságírók Egyesülete által létrehozott  „Nemzeti Újságírásért”  kitüntetéshez hasonlóan  a  „Magyar Tulipán díjat” is a  Magyar Ékszer KFT készíti, színezüstből.
    Ez év november 27-én, harmad ízben került sor az újságíró szervezet által létrehozott „IRODALOM MŰVÉSZE ” elnevezésű, „MAGYAR TULIPÁN" díj” átadására a Máriapócsi Kegytemplom különtermében.
    A rendezvény szent liturgiával (szent mise) kezdődött abban a templomban, ahol található a kis Jézust karjában tartó Szűz Mária kép, amelyhez a csoda fűződik. A  kegykép, melyhez a csoda fűződik, 1731-1756 között, barokk stílusban épült máriapócsi, Szent Mihály templomban található.
  1696. november 4-én a hívők arra észrevették, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből hullanak a könnyek, amely szünet nélkül, két hétig tartott. Korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg lett, hogy a misebor és a víz is megfagyott, de Mária ekkor is egyfolytában könnyezett.
   1696. december 8-án a császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelen-létében, akik között lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el.
    Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Corbelli tábornok saját kezű nyilatkozatban számolt be az egri püspöknek, és a császárnak a csodáról. A kihallgatások jegyzőkönyveinek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyűjteményében őrzik őket.
   A kegyképet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban, majd 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról és elvitték Bécsbe, ahová Július 4-én érkezett meg. Körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Végül az eredeti pócsi könnyező kegykép a bécsi Stephans dom déli oldalhajójának XVI. századi márvány-baldachinja alatt, művészi oltáron kapott méltó elhelyezést. A képről utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolat is készült. Az eredeti Bécsben maradt, mai napig ott pihen. Egyik másolat a kassai Jézus-társasági templomba került, a másik a Sáros megyei kisfalusi kpolnába, a harmadik visszakerült Pócsra.
   II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat. A kéziratot az egri káptalani levéltár őrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi az eredeti pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát.

    1715. augusztus 1-jén újabb csoda történt, ami nem a képhez, hanem a helyhez kötődött. Hiába vitték Bécsbe az eredeti képet, a pócsi másolat ismét több napon át könnyezni kezdett. Egy külön bizottság is megbizonyosodott arról, hogy valóban könnyek folynak a Szűzanya szeméből. Az emberek tömegesen érkeztek a másodszor is megszentelt kis templomba, hogy megnézhessék a könnyező kegyképet. Akkor merült fel a nagyobb templom építésének ötlete. A munkálatok 1731-1756-ig tartott. Az ikonosztáz, a kép helyéül szolgáló díszes fal 1785 és 1788 között készült el, egy ideig baldachinnal fedték, később azt lebontották, és a falat 1943-ban újjáépítették.
   Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok többé soha nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek. 

  1715. augusztus 1-jén Papp Mihály paróchus a reggeli isten-tiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.
    A máriapócsi kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. A kegykép őre zarándokokat vezetett a templomba. A kép foglalatát kinyitva észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-től összesen 18 napig tartott, melynek tényét egyházi és világi vegyesbizottság ellenőrizte, s megállapította a könnyezés valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.

    A 2022.november 27-i, vasárnapi rendezvény méltó helyszíne lett az „IRODALOM  MŰVÉSZE” elnevezésű, „MAGYAR  TULIPÁN DÍJ” átadásának, melyet az újságíró szervezet Magyarerő irodalmi honlap poétái közül
azok kaphatják meg, akik verseikkel, írásaikkal szebbé teszik az irodalmat kedvelő olvasók mindennapjait. A kitüntetést az újságíró szervezet elnöke, - Gyöngyösi Zsuzsanna - és elnökhelyettese – Dr.Nagy Attila – adta át, Körmendi Ritának.

Idézet az újságíró szervezet elnökének szavaiból:

„ A Magyar Tulipán díjat egy olyan hölgynek szeretnénk átadni, akire a művészet szó a legtökéletesebben illik, hiszen nem csak költészetével, hanem festészetével is elbűvöl bennünket. Egy olyan csodálatos ifjú hölgynek, akinek minden toll és ecsetvonása élményt nyújt számunkra. Isten áldotta ősi tehetség, akinek gondolataiban és kezeiben a Jó Isten áldása rejtőzik. Nem is lehetne méltóbb hely e díj átadására, mint Máriapócson, a csodatévő Szűzanya jelenlétében.”