Ezt a versemet Zoli barátomnak ajánlom hálából, szeretetből

Egyszerű, az élet mégis megfoghatatlan,
Tenyerünkben vonalak sorsunkra törnek,
Végtelen pihen láthatatlan atomban,
Galaxist vajúdnak a légüres terek.

A mindenség darabra hullva is kerek,
Hová sodródik velünk ez a földhajó,
Felszínes mélységbe süllyednek emberek,
Majd lerántja leplüket a Mindenható.

Talán egy véletlen kiejtett létige,
Ami egyetlen könyvben sem olvasható,
A semmi a minden, a minden semmi se,
Már megfogant és érik az utolsó szó.

A lét egyszerű, de megfoghatatlan mégis,
A sötétség a fénynek cinkosan falaz,
Ezen töri fejét az Isten és az Ég is,
Hogy is hangzott, a kezdet kezdetén lőn az..
IGE   

Apokalipszis= a lepel lerántása görögül

2013. december 14.