Nyár végén, kora este az erdőt jártam,
mikor egy kidőlt fa mögül az erdőszélen
sok erdei állatot gyülekezni láttam.

Egy fura alak körül tömörültek,
volt, ki állt, voltak, kik a fűben ültek.

Úgy nézett ki, mint valami fából, ágból, falevélből tákolt,
rémisztő, furcsa szerzet.
Gondoltam magamban, na már csak ez kellett.

Elbújtam, jobb, ha nem lát.
Feje gyökeres fatuskó, szemei tölgymakk, harkályodú a szája,
egész testét beszőtte szedernek vastag indája.
Végtagjai szúrós ágak, kabátja falevél, s tüskés vadgesztenye házak.
Két nagy fatönk a lába,
s magas volt, mint egy nyárfa.

Rémisztő volt, de mégis hívogató körülötte a sok állat.
Megtudni ki ez a szerzemény, s ott minek állhat.
Vettem a bátorságom, széthúztam magam előtt a sok sűrű ágat,
s közelebb léptem párat.

Ahogy közeledtem, hallom valamit beszél,
a sok állat pedig hallgat, s remél.
Voltak körülötte szarvasok, rókák, sünök, nyulak, őzek,
s én kihallgattam őket.

Az állatok felzúdultak, s mondták.
Hallották a madarak beszélték a szélnek, egyre több ember jön, 
s ők ettől félnek, az erdő szellemétől segítséget kérnek, s hogy ad, remélnek.

Aha, gondoltam, na most már tudom, ki vagy.
Te véded az erdőt,
elkergeted a nem idevaló sok semmirekellőt.

Mennydörgő hangon válaszolt.
Majd én megvédelek titeket!
Nem bánthatja senki itt az erdő fiát!
Erre én, az erdő szelleme, vállalok garanciát!
Majd én harcolok velük,
ha nem az állatokért vannak, hanem ellenük.

Szúrós szeder fonja majd körbe lábuk, s az egész testük,
olyan erősen, hogy egyből elmegy az itt maradástól kedvük.
Beszélek majd a széllel, szövetkezzen ellenük a tavasszal, nyárral, ősszel s a téllel.

Fújjon olyan erősen szemükbe bogarat, falevelet, havat,
hogy itt belőlük egy se marad.

Az állatok nagyon megörültek, elérték céljukat, amiért összegyűltek.
Bíztak benne, teljesül, mit hallottak, s nekik megígértek,
most már kevésbé féltek, megnyugodva mind hazatértek.

Láttam elvonulni a sok vidám rókát, mókust, nyulat, szarvast s őzet.
Látom azóta is, ahogy a rossz emberektől fáradhatatlanul óvja, őrzi s védi őket.
Az erdő szelleme betartotta szavát.
Te is légy ezentúl az erdőnek inkább igaz, jóbarát.

TM