Ezennel a politika gyűlöletvilágából vissza kívánok térni a szépirodalomhoz!

Ez legyen a kapocs mi összetart bennünket! Szolgáljuk együtt. lehetünk sok mindenben mások de ebben egyek kell hogy maradjunk!

Csak ott ült, egy apró,
bárányfelhő szélén.
S nézett kissé félve,
kék szemével rám.
- Tudom keserű vagy,
háborog a lelked!
Magányodba fojtva,
de én vagyok ki vár.

Bármerre visz utad,
társadként kísérlek.
Nem fogok fecsegni,
néma marad szám.
Árnyékoddá válva,
nesztelen suhanva,
senki föld mezsgyéjén,
őrizlek csupán.

Ha bárki megkérdezne,
ujjamat emelve,
ajkaimra zárva,
csendre inteném.
Ne fürkéssze, s tudja,
azt mi ott fáj benned!
Kíváncsiság elől,
magamba rejteném.

Engedd meg, hát kérlek!
Veled maradhassak!
Sorsodat cipelve,
hogy vigaszát lásd!
Ne sodorjon tépve,
Vad száműzetésed.
Sötét útvesztőből,
a fényre kitalálj.