Megy a juhász – a nagy szamár –
földig ér az orra.
Nem figyelt rá, pedig mondták:
„Jóska, ne menj arra!”

Rotring, Pelikán és Stadler –
színes irónia…
Kis füzetbe kellett bűnös
számokat rónia.

Vett és adott – mint jó kupec.
Hízott bolhapiac
csípte a revizorokat:
„Mit veszel és mit adsz?”

Gurultak a kamionok
keletre, nyugatra –
az áru nyomát a finánc
sereg csak ugatta.

A hiba örök: az étvágy
túlnőtt a lakomán –
hízott a kisgömböc, s gurult
a bajnak a komám.

Túl korán súgott az ösztön –
a foci nagy üzlet!
Stadiont álmodott tehát,
amiből vad bűz lett.

Nem sejtette, hogy tyúkszemre
lépett – azt gondolta,
a vak tyúk is talál szemet.
Április bolondja…

(Már készült a nagy rivális:
stadionok hőse,
kinek most kerek a labda.
Trükkök ismerője.)

Szegény kapzsi juhászlegény:
baljós hely Akasztó!
Kilóg a lóláb – végül
könnyeket fakasztó.

Mi volt az Utolsó vacsorád?
ÁFÁ-ztál – ráfáztál!
Leonardo csak nevetett,
ha róla pofáztál.

Juhász! Hova vitt a szamár?
Földig ért a lábad –
ha néha Nagyfáról álmodsz,
szemed könnybe lábad?

2016.02.08. Csorba Tibor