Kakasoknak érces hangja,
ég kárpitját szét hasítja.
Hűvösek már a reggelek,
a hónapok már mind emberek.
Nyárutó most búcsúzik,
az ősz kissé várakozik.
Felhőket bökdöső három nyárfa
levelei még oly fényes zöldek,
de az akácfáknak lombjai
már sárgás - barnán peregnek.
Szerelemnek hajója,
lelkem ringatója,
vágyaknak sóhaja,
jövőnek ábrándja,
a múltat borítja,
az ősznek lombja,
de kibújik alóla,
ajkaid édes csókja.
Oly sokat ábrándoztam felőled,
elmúlt sok nyár és futottak az évek,
kissé hajlott háttal még remélek,
futni már nehéz - de megyek elébed.
írta:Varga István.Barcs.2015.09.04.