Kakasoknak érces hangja,
ég kárpitját szét hasítja.

Hűvösek már a reggelek,
a hónapok már mind emberek.

Nyárutó most búcsúzik,
az ősz kissé várakozik.

Felhőket bökdöső három nyárfa
levelei még oly fényes zöldek,
de az akácfáknak lombjai
már sárgás - barnán peregnek.

Szerelemnek hajója,
lelkem ringatója,
vágyaknak sóhaja,
jövőnek ábrándja,
a múltat borítja,
az ősznek lombja,
de kibújik alóla,
ajkaid édes csókja.

Oly sokat ábrándoztam felőled,
elmúlt sok nyár és futottak az évek,
kissé hajlott háttal még remélek,
futni már nehéz - de megyek elébed.

írta:Varga István.Barcs.2015.09.04.