Megemlékezés június negyedikéről

Már nem hittünk, kevés volt a remény. 
Négy hónap bolsevizmusában éltünk. 
Az oláh ordított, minden az enyém! 
A kettős gyilkolás csapolta vérünk. 

Aztán eltűnt a Kun Béla legény, 
és maradt a vad román rablás nékünk. 
A beton talapzatán csak erény, 
a szárnyaszegett Turul madár. 

Résre nyitotta bús szemét a nép, 
s a könnyes lelkét választó jog rázta. 
Sok üres tekintet szorongat még 

egy szót: Trianon s az ország határa 
keresztre feszítve. Az őrület: 
„Consummátum est”, és beteljesedett.