Már nem hittünk, kevés volt a remény.
Négy hónap bolsevizmusában éltünk.
Az oláh ordított, minden az enyém!
A kettős gyilkolás csapolta vérünk.

Aztán eltűnt a Kun Béla legény,
és maradt a vad román rablás nékünk.
A beton talapzatán csak erény,
a szárnyaszegett Turul madár.

Résre nyitotta bús szemét a nép,
s a könnyes lelkét választó jog rázta.
Sok üres tekintet szorongat még

egy szót: Trianon s az ország határa
keresztre feszítve. Az őrület:
„Consummátum est”, és beteljesedett.