Hol az út vége, kietlen vidék,
port és füstöt hoz, távolból a szél.
Sínek mutatják, az elmúlt létet,
ott volt még egykor, virágzó élet.
Gázálarcban, alig lát valamit,
vajon hova megy, keres valakit?
Keresi a múltját, a szép tavaszt,
a csendes napot, mi rügyet fakaszt.
A záport hogy elmossa a ködöt,
mely örökre e földre költözött.
Nem tudni öreg, vagy fiatal ő,
bárki lehet, akár férfi, vagy nő.
Görbe háta már sok terhet cipel,
zsákja tele lehet bűneivel.
Tovább megy, kíséri az égi szörny,
magány a társa és a síri csönd.