Régi úton járva emlékezem,
magamat látom ott sétálva,
hazafelé az iskolából,
táskámat kezemben lóbálva.

Soha nem volt semmi sürgős,
lassan, játék közben ballagtam,
meg-megálltam a patakparton,
víz csobogását hallgattam.

Láttam őzet inni, de elszaladt,
lépteim hiába lassítottam,
békák ültek a kövek tetején,
jöttömre eltűntek a hullámokban.

Mindig vittem zsebemben haza
egy szép kavicsot, vagy virágot,
gyerekként így ismerkedtem,
tanultam a környező világot.

Régi malomnál rozsdás vasgolyó,
oly sok látnivaló a Kőtengerben,
megannyi emlék gyermekkoromból,
mi eddig kóborolt a lelkemben.