Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Az öreg karbantartó lakatos mester

Eternity
Eternity képe

Avagy, a munka frontján

„Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.”

József Attila
---------

Így esett, megtörtént réges - rég egy gyárban,
ahová dolgozni, még ifjúként jártam.
Beszorult egy tengely, kalimpálva rángott,
hajtókerekéről ledobta a láncot.

Apró alkatrész csak, oly jelentéktelen,
nélküle termelni, öntöde képtelen.
Kiszerelik végre nyakig grafitosan,
kettétört, a főnök skicceli gondosan.

Távol áll tőlem hogy Attilát gúnyoljam,
azért írtam le, mert, nem elcsépelt szólam.
Remélem csapást mér a rest tunyaságra,
történet tartalma, torzó igazsága.

Oktatták hajdanán optimista bölcsek,
a munka harcterén nincs helye a görcsnek!
Mikor dolgod teszed, haladósan végzed,
derű a páncélod, tetterő a vérted.

Viszik sebes gyorsan lakatos műhelybe,
Sanyi bácsi! Hamar! Satut szét tekerje!
Azt a forgástestet, kapja le a polcról
eveszi az öreg, megtörli a portól.

Neki lát a nútot előbb rá karcolja,
ráspolyát ráteszi, erősen markolva
Miközben dolgozik, slágert dudorászgat,
Halkan nyögdécselne? Á, ez csak a látszat!  

Durmog a reszelő füttyre csücsörítesz,
köríves mozgással profilt gömbölyítgetsz.
Súlypontod a jobbról, bal lábadra vált át,
még derekad járja rituális táncát!

Fő a felkészültség, semmi se hibázzon, 
szerszámod fanyele tenyeredre álljon.
Mielőtt leszabod, gondosan megmérjed,
fecskeként suhanjon forgácsot fűrészed.

Még végzi a munkát, ilymód elmélkedik,
szerény méltósága soha sem kérkedik.
Régi bútordarab, kipróbált szakember,
Hit a kötelesség, ezzel ébred reggel;

- Teljes bizonyosság, a tudás hatalom,
rutin a pedigré, olyan szabadalom.
Melyet kiharcolhatsz, egyezkedve sorssal,
tapasztalat, nem más, arányos a korral.

Megfejtette ő már, élete rejtvényét,
teremteni tudás testbe kódolt génjét.
Gyöngyöző verejték, homlokára fénylett,
mély barázdát szántó gyűrött, ráncos képlet.

Acél számtalanszor rajta sebet tépett
Ne haragudj reá, csorog pár csepp véred.
Hosszú évek óta tart a küzdelmetek,
eggyé forrt bennetek, közös, győzelmetek.

Utolsó simítás, elkészült a darab,
megmunkált, szabályos, méretpontos szalad.
Forog újra a gép, elnémult a minap,
pörög, csattog, dohog, zakatolja, ki vagy.

Rovatok: 
Vers