Valahol, ott, távol,
de nem akárhol,
van egy öreg ház,
a nagyszülői ház.

Lehet, padlásán
ma is gyöngybagoly tanyáz'.

Látom most is, ahogy nagyapám,
az udvarán ülve,
a falának dűlve,
hokedliról, valamit nekem magyaráz.

Jó nagy ez a ház,
nagy az udvara, kertje,
alatta mező,
négy fala védelmező.

Apám és testvérei
benne felcseperedtek,
volt, hogy keveset ettek,
mégsem keseregtek.

Én az udvarán, kosárban Jeromossal, a farkaskutyával,
diót szedtem, azt a kutyát, de szerettem.
Nyáron odakint lemezkádban fürödtem,
ősszel pirosbélű körtét, falevelet, gesztenyét gyűjtöttem.

Mikor elmentem mellette,
mindig megsimítottam kedves falát,
hisz itt nőtt fel a család.

Most is hallom, ahogy padlója nyikordul,
a kiskapu alatt kő csikordul,
mikor nagyapám az utcára kifordul,
szememből a könny kicsordul.

Ott áll ma is. Az öreg ház.
Most is valaki álmára, s életére vigyáz.

TM