Iszom a Nap fényét magamba mélyen
Egy homokra vetett kopott nyugágyban
Fanyar idő ízét a számban érzem
Hullámok mossák a partokat lágyan
Élnek és nyüzsögnek új medret ásnak
Az évezredek torlódnak keverten
A víz új partokat rakott magának
Hullám hullámon az emlékezetben

Mily vén ott fenn az eres bazalthomlok
S alatta a törést birtokló tó
Közöttük a fák borzolta zöld dombok
Ide vonz az édes gravitáció
A világ görbéje lehet végtelen
A kezem lágyan a selymes vízbe ér
Ezer tenger hullámzik át tengeren   
Tőlük az élet új folytatást remél

 Ősóceánig vezetem e csodát
A fényárt mi adatott befogadom
Az alkonytól közben felizzik a nád
Hogy elmerengjek saját éjszakámon