Lehet, hogy jobb lett volna csak elmerengnem,
Nem szólni semmit a hazugság honában,
Most nem láthatnátok az árnyékban engem,
Ha ezt tettem volna időben, korábban. 
A láztól, a hévtől magasra felszálltam,
Nem érdekelt a hirdetett, hazug vezérelv,
S szenvedtem, majd felkopott sokszor az állam,
Mert sosem jött be az aktuális, nagy terv.
Amikor halálos, mély verembe estem,
Mélyre taszítva rózsaszín fellegekből,
Fázott a lelkem, és nagyon sajgott a testem,
Csak megvetést kaptam „kedves” emberektől. 
Mindvégig ugyanaz, önmagam maradtam,
Napi harcoktól sosem szennyezve, piszkos,
Csak magammal vagyok örökkön haragban,
Miközben körülöttem a kéz kezet mos.
Vadkapitalizmus, tőkefelhalmozás,
A földek, és bankok megkaparintása,
Kontraszelektált és cinkos harácsolás,
De ki gondolt erre egykor, hajdanában.
Mint rossz tanulók szorongtak a padokban,
Most képviselők agrárbárók, mágnások,
Övék az ország, és már mindenük megvan,
De pénzből és hatalomból nem lehet elég sok.
Nem tehetnék én mást, ha újra születnék
Hiába az önvád, gazdagság nem izgat,
Mert megmaradt nekem a legnagyobb érték,
Így váltam szegényen mindig szabadnak.

Ajánlás

Hercegem:

Egynegyed évszázad a semmibe lehullt,
De megváltozhatatlan, merev már a múlt,
Ha lehet, Hercegem, ne kövesd a példám,
Osztozz te is inkább az elrabolt prédán,
Fogjad rá aztán, hogy mindened örökölt,
Tiétek volt a gyár, a bank, falvak és a föld,
Ha undorodsz mindettől, és mégsem ezt teszed,
Nem adhatsz nekem majd kegyelem ebédet.

2016 02. 09.