Egy ölelés sohasem lehet késő,
Csak azt mindig teljes szívedből add.
És ha lehet, ne az legyen az utolsó,
Hisz oly rövid az a kicsinyke pillanat.

Hazugságok göröngyös útján
Éljük álszent, hűtelen napjaink.
Elmélkedünk egy megélt csodán,
És mindennap sokszor meghalunk.

Ölelj vagy ölj, hisz nincs más kiút,
Isten ezt adta egykor letétbe.
Aztán majd hozd azt a virágkoszorút,
Ha utamnak itt lesz egyszer vége.

De addig is karod legyen a kereszt,
Melyre egykor majd fölszögeznek.
És akkor már érintésed soha nem ereszt,
De lehet, hogy megölsz, oly mindegy
...végül úgyis karodba temetnek.

TM